Történelmünket befolyásoló képek

Az emberiség történelme során minden jelentős változást egy – a változás szükségességét igazoló/kivetítő – kép elterjedése, elterjesztése előzött meg. A közelmúlt társadalmi eseményei során ezeket magunk is megfigyelhettük.

Cikkünkben néhányat kiragadunk ezek közül, hogy jobban megérthető legyen maga a Jövőkép is, mint kezdeményezés. A példáink ezek:

• a Szovjetúnió létrehozása (a kommunizmus nevű társadalmi rend megteremtése a Szovjetúnióban),
• a Szovjetúnió szétesése (a kaptializmus, fogyasztói társadalom, globalizációt elterjedése a Szovjetúnióban),
• a magyarországi 1989-es rendszerváltozás (a kaptializmus, fogyasztói társadalom, globalizáció elterjedése Magyarországon).

Mindhárom esetben közös, hogy magának az eseménynek a bekövetkeztét megelőzte egy-egy széles körben elterjesztett kép.

A Szovjetúnió létrehozása

A Szovjetúnió 1917-es megalakulásakor ez a kép ilyen egyszerű volt:

• A cárizmus rossz, a cár a nép kizsákmányolója. A kommunizmus igazságos.

Ezt a képet terjesztették, ami végül a kommunista rezsim megalakulását hozta alig néhány esztendő leforgása alatt. Egy kép előidézett egy komplex társadalmi változást. Pedig a cárizmus több évszázados társadalmi rend volt.

A Szovjetúnió felbontása

A Szovjetúnió szétesésekor, a 80-as évek végén, 90-es évek legelején sem alkottak különösebben bonyolult képeket. Azok ilyesmik voltak:

• A kommunista rendszer rossz, korrupt, fenntarthatatlan. A nyugati világ szabad és boldog.

Egy darabig ez jött az újságokból, tévéből, reklámokból, aztán atomjaira esett a nagy birodalom. A hetven év kommunista uralom megszűnéséhez mindössze 1-2 év kellett (lásd: glasznoszty, pereztrojka).

A ’89-es magyarországi átmenet

És ez a kép meglehetősen hasonló volt nálunk is, mint tőlünk keletre:

• A kommunista rendszer életképtelen, a nyugati szabadság az út a boldogsághoz.

A nyugati berendezkedés illúziója gyorsan megtette a hatását, mindannyian emlékszünk a 80-as évek legvégére. A korábbi rendszer szétesésére, majd a fenti képből táplálkozó, különösen felszabadult 90-es évekre.

A politikus mint kép

Vagy az is hasonló, amikor tudatosan felépítik egy politikus arculatát. Egy képalkotás történik. Egy olyan ember képét alakítják ki bennünk, hogy az illető ilyen meg ilyen, ezért aztán alkalmas erre meg erre. És mi valójában erre a képre szavazunk.

A világról kapott kép

Ezekhez hasonló képek élnek bennünk akkor is, amikor olyanokra gondolunk, hogy a gazdaság önszabályozó (láthatatlan kéz 🙂 ), ez a demokrácia az egyetlen működő út, stb. Ezek mind-mind képek, amik meghatároznak bennünket, cselekedeteinket, jelenünket, jövőnket.

A mi képünk

A Jövőkép ugyanezen a módon fejti ki hatását. Azt a képet festi meg, hogy:

Élni jó. Az ember jó. Van jövőnk.

Ha ez a kép csak közel olyan eredményesen terjed, mint a cikkünkben említett példák képei, remélhetően hatásai is legalább olyan messzire mutatóak lesznek. Nem kell mást tegyen, mint terjedjen. A többit hozza magával.